A ház a 19. század végétől a neves kőfaragómester, Seenger Béla tulajdonában volt: itt faragták többek között az Operaház és a Parlament köveit is. 1905-ben a műhely nagyobb telepre költözött és az üresen maradt helyiségeket szobrászok vették bérbe. A magyar művészvilág legjelesebbjei dolgoztak itt hosszabb-rövidebb ideig. A háború után, 1949-től Martsa István szobrász és felesége, M. Szűcs Ilona festőművész költözött ide, a rendezett, ezer színben pompázó virágos kert is nekik köszönhető. Mesterük, Ferenczy Béni 1950 és 56 között dolgozott itt, egyik művének falra rajzolt vázlatát üveg alatt védjük. Mindezek mellett Martsa Alajos fotóművész, könyvtárigazgató, Esztergom díszpolgára hagyatéka is itt található. A művészházaspár rajongott a népművészetért, a 400-nál több fazekas munka, rengeteg szőttes és egyéb népi tárgy számos alkotásnak ihletője volt. A ránk maradt műveket –az elődök egy-egy itt maradt munkájával együtt– igyekszünk méltóképpen megőrizni és bemutatni az érdeklődőknek.

HÁZ TÖRTÉNETE

Az épület, melynek belső udvarán a Műterem található, a 19. század végén épült. Tulajdonosa a Seenger család volt, kőfaragó üzemük a háztömböt átszelve, a József utca 37., 39. és a Tavaszmező utca 6-os számú épület közötti területen működött. Ez utóbbi lépcsőházi mennyezetén látható a cég mottóját –„Ars et labour” (Művészet és munka)– ábrázoló, allegorikus falkép, Kölber Dezső alkotása. A József utca 37-es számú házat a mester építtette, tervezője XY, de a homlokzat romantikus, velencei palotákra emlékeztető arculatát Kauser József tervezte.

Ebben a műhelyben készültek többek között az Operaház épületfaragványai is. 1900-ben a cég elköltözött a Józsefvárosból, az üresen itt maradt műhelyeket művészeknek adták bérbe.  

KERT

A kert növényeit 1950-től a Martsa művészházaspár ültette és gondozta. A közel 200 különböző fajtából az évek során jellegzetes társulás alakult itt ki: megél itt a füge, az eperfa és a japánakác, a különleges virágú bangita, a trombitafolyondár, a tűzeső, a rózsa és a gyöngyvirág és sok egyéb virág is. A növényzet változása jól mutatja a klíma változását: egyes fajták eltűnnek, mások gyarapodni kezdenek. A madarakat az itató friss vize, a macskákat pedig a madarak vonzzák ide. A kerti ösvény jelzett téglái és az évtizedekig a földben rejtőzködő ún. „vitézi telek” táblák történelmi idők tanúi. A kertben látható szobrok Martsa István szobrászművész köztéri szobrainak gipszből öntött munkapéldányai.

MŰVÉSZEK

1905-től a magyar művészek számos nemzedéke bérelte a Műtermeket. Sokan vendégei voltak a kertnek, mely megihlette a világhírű, magyar származású fotóművészt, André Kertészt is. A kiemelt művészekről részletesebben a nevükre kattintva olvashatsz.

HAGYATÉK

Az itt alkotó művészektől számos alkotás maradt ránk, személyes tárgyaik, művészbarátaiktól kapott művek és egyéb kordokumentumok is láthatók a műteremben. Itt őrizzük Martsa Alajos fotóművész, könyvtárigazgató, Esztergom díszpolgára hagyatékát is. Nagy asztala, mely körül a 20. század sok neves művésze vendégeskedett, ma is a társasági élet fókuszában van.

GYŰJTEMÉNY

A Martsa házaspár az 1960-as 70-es évektől szenvedélyesen gyűjtötte a magyar népművészet még fellelhető kincseit. Nem egy közülük a festőművész M. Szűcs Ilona képeihez szolgált modellként. 400-nál több népi kerámia és számos használati eszköz –ácsolt ládák, rokkák, órák, szőttesek, viseletek, stb– szolgál tanulságos ismeretekkel a népéletről az idelátogató vendégek, valamint a néprajzi kurzusokon részt vevő diákok számára.