Martsa Műterem és Művészkert

Művészek

André Kertész

(eredeti nevén Kertész Andor, Kohn Andor) magyar származású fotóművész.

Budapest, 1894 – New York, 1985.

14 éves korától fotózott, a Monarchia hadseregében frontkatonaként már érdekes képeket készített. Sebesülése miatt Esztegomban ápolták, s itt készítette testvéréről a híres „Víz alatti úszó” fotóját. Később Párizsba került, majd New Yorkban élt.

Kiemelkedő tehetségű fotós volt. 2005 őszén a New York-i International Center of Photography összegyűjtötte a világban található munkáit és egy az egész életét felölelő kiállítással emlékezett André Kertészre. Első európai retrospektív kiállítását 2010-ben a párizsi Jeu de Paume-ban rendezték meg. 2012. május 12-én az esztergomi Szent István Strandfürdő fennállásának centenáriumán avatták fel Kertész emléktábláját azon a helyen, ahol a Víz alatt úszó című képét készítette 1917-ben. A 2002-ben felfedezett 154141 Kertesz nevű kisbolygót róla nevezték el.  2008-ban a Merkúr bolygón egy 31,55 km átmérőjű krátert nevezett el róla a Nemzetközi Csillagászati Unió.

1984-ben hazalátogatott Magyarországra és a József utcai kertben is készített fotókat.  M. Szűcs Ilona őt ábrázoló érméről két polaroid képet küldött a művésznőnek.

Cserepes István

festőművész, szobrász, ötvösművész

Budapest, 1901–Budapest, 1941.

Fiatal korában vasmunkás, kifutófiú, péklegény volt. 1926 és-1930 között a Magyar Képzőművészeti Főiskolán tanult, ahol mestere Csók István volt. Fő témája a táj, de a Műteremben egy pasztell virágcsendéletet is őrzünk tőle.  1929-től vett részt kiállításokon. 1930-31-ben Párizsban tanult állami ösztöndíjjal. Ott készült műveit 1931-ben Párizsban, majd 1932-ben Budapesten, a Nemzeti Szalonban is bemutatta. 1942-ig hét gyűjteményes kiállítása volt az Ernst Múzeumban. Többször részt vett műveivel a Nemzeti Szalon és a Műcsarnok csoportos kiállításain is. Néhány művét a Nemzeti Galéria őrzi. 1937-től élt és dolgozott a József utca 37-ben. Polihisztor művész volt, aki a hálófülkéjébe vezető lépcsőkbe orgonasípokat szerelt, így, ha valaki rálépett egy fokra, az megszólalt.1941-ben felháborodásának adott hangot a Népszínház utcai zsidók elhurcolása miatt, ezért ő is a nyilas terror áldozata lett. Műhelyéből több kőfaragványa, vasból kovácsolt tárgyai maradtak ránk. A Dózsa-tál peremére írott szöveg:

„Dózsa György emlékére, kit elevenen elégettek, az emberiség szégyenére, 1514-ben. Szelleme él, nem hamvadt el.”

Ferenczy Béni

kétszeres Kossuth-díjas magyar szobrász, éremművész, grafikus

Szentendre, 1890. – Budapest, 1967.

Ferenczy Károly festőművész és Fialka Olga fia, testvérei F. Valér festő- és F. Noémi gobelinművész. A nagybányai festőiskolában, majd Párizsban tanult. Moszkvában kezdte művészérmeinek gazdag sorozatát. 1945-49 között a Képzőművészeti Főiskola tanára. 1949-től az 1956-ban bekövetkezett súlyos betegségéig dolgozott a József utcai műteremben. Itt született többek között a Babits síremlék, Pilinszky és József Attila portréja, stb. A műteremben ma is látható a Géniusz c. szobráról készült falrajz. A büszt feleségét, Plop Mária Erzsébetet ábrázolja.

M. Szűcs Ilona

festő- és éremművész, Józsefváros Becsület-keresztjével kitüntetett városvédője

Pécs, 1925– Budapest, 2010.

1950-ben végzett a Képzőművészeti Főiskolán. Festőmesterei Kmetty János, Berény Róbert és Szőnyi István voltak. Kedves témái a Dunakanyar, Baranya és Erdély tájai, portrék és csendéletek. Férje, Martsa István halálát követően érmészettel kezdett foglalkozni, e műfajban számos díjat kapott. 1950-től élt és dolgozott a József utcai műteremben. Városvédőként számos kiadványt szentelt a kerület értékeinek. Életéről és munkásságáról a Pintyő c. kiadványban emlékeztünk meg.

Maróti Géza

szobrász, építész, festő

Barsvörösvár, 1875–Budapest,1941.

Budapesten és Bécsben tanult, a budapesti paloták homlokzatára –Gresham palota, a volt Hitelbank, a Kereskedelmi Bank palotája, Zeneakadémia, stb.– készített díszítő-szobrászati műveket. Ő tervezte a Velencei Biennálé (1908.) állandó magyar pavilonját. Hosszabb időt töltött Amerikában, számos jelentős külföldi munkája volt, pl. a detroiti Fisher Bilding bronzai és mozaikjai, a mexikói Operaház (Palacio des Bellas Artes, Mexico) kerek üvegmennyezete. A Művészeti Főiskola tanára volt. A József utcai műtermekben 1901 és 1920 között dolgozott. Itt mintázta a Zsolnay gyár számára a nevezetes Kácsás Kút figuráit is. Bővebben az alábbi linken tájékozódhatsz: Wikipédia

  • 1904–1907 – Zeneakadémia homlokzati szobrai
  • 1905 – Staffenberg-ház homlokzati szobrai,
  • a Gresham-palota, Budapest, épületszobrászat
  • Hitelbank, Budapest, homlokzatdíszek
  • Magyar Kereskedelmi Bank, Budapest, homlokzatdíszek
  • 1905–1910 – Pesti Hazai Takarékpénztár, Budapest, épületszobrászat
  • 1906 – Világkiállítási pavilon, Milánó. A csarnok a kiállítás ideje alatt leégett. A kényszerből, hirtelenjében felhúzott új pavilon jóval szerényebb lett az eredetinél, mégis díjak sokaságát kapta.
  • 1908 – a Velencei biennálé magyar pavilonja
  • 1908 – Mexikóváros Teatro Nacional (Mexikói Opera és Nemzeti Színház) belsőépítészeti és díszítőszobrászati munkái, a leendő színházépület tetején lévő szoborcsoport, és az előcsarnok terve, Körösfői-Kriesch Aladár közreműködésével

A nézőtér színes üvegkupolája (eredeti tervként Erzsébet királyné emlékművéhez készült) a maga korában a világ legnagyobb ilyen jellegű műve volt. A színházhoz készült terv a kilenc múzsát ábrázolja, Róth Miksa budapesti műhelyében készült.

A nézőtér kristály-mozaikfüggöny üvegfestményének terve a három nagy mexikói hegységet ábrázolja. Ezt, a még ma is egyedülálló üvegfüggönyt, amely a második világháború kitörése miatt már Amerikában készült, a nyugati szakirodalom már csak Tiffany nevével fémjelzi.

  • 1911 – Világkiállítási csarnok, Torino
  • 1912–1914 – Maróti-villa, Zebegény

Velencei biennálé Magyar Házának bútorai.

A kertben a Kacsás Kút másolata, Árpád-házi Szent Erzsébet szobra, melynek modellje a művész felesége volt. A szobrot az államosításkor kidobták, ám a zebegényiek megmentették.

Martsa Alajos

fotóművész, könyvtárigazgató,

Esztergom Díszpolgára Pozsony, 1910– Esztergom, 1979.

Martsa István szobrász bátyja, az esztergomi Babits könyvtár megálmodója, építésének szervezője és első igazgatója. Az üldözések idején zsidókat mentett, a háború utáni években a város alispánjaként szervezte Esztergom működésének újra indulását. Baráti köréből számos kortárs művész portréját örökítette meg. Jelentősek Tuniszban készült drámai erejű fotói és a „foto-illumináció”-nak nevezett kompozíciói (Fotogram-sorozat). Műveit nagyrészt a Kecskeméti Fotómúzeum őrzi. A FOTO c. sorozatban (Corvina Kiadó, 1977.), valamint Martsa Alajos és művészbarátai címmel (Magyar Fotográfiai Múzeum, 2001.) jelent meg róla a kiadvány.

Martsa István

szobrász, kétszeres Munkácsy díjas, Érdemes Művész

Pozsony, 1912. június 23 – Budapest, 1978. február 3.

1919-ben Pozsonyból áttelepített magyarként került Esztergomba, Martsa Miklós vasutas és Rajza Margit második gyermeke. Fivére Martsa Alajos fotóművész, könyvtárigazgató. A II. Magyar Hadsereg katonájaként harcolt a Don-kanyarban, a háború után villanyszerelőként és mozigépészként dolgozott. 1945-ben felvételt nyert a Képzőművészeti Főiskolára, ahol Ferenczy Béni tanítványa és tanársegédje lett. 1950-ben diplomázott, és még abban az évben feleségül vette Szűcs Ilona festőművészt. Gyermekeik Martsa Balázs és Martsa Piroska. 1949-től dolgozott a József utcai műteremben.

1951 és 1960 között a Török Pál utcai Képzőművészeti Szakiskola tanára. A Művészeti Alap titkára és a Képzőművészeti Szövetség szervezője volt. 1958-ban hivatalos küldöttként Távol-Keletre utazik; Kínában, Vietnamban és Észak-Koreában rendez kiállításokat a magyar művészek grafikáiból és érmeiből. Hazánkban 40 köztéri szobra áll, számos érme és kisplasztikája a Nemzeti Galéria gyűjteményében található. „Mártíremlékmű” c. alkotását az auschwitzi magyar barakkban állították fel.

Martsa Piroska (animációs mozdulattervező, szobrász-restaurátor művész, rajztanár, műteremvezető.)

Budapesten született, 1963-ban.

Martsa István szobrász és M. Szűcs Ilona festőművész második gyermeke. Születésétől él a József utcai műteremlakásban.

1984-től a Pannónia Filmstúdióban és utódvállalataiban, főleg Jankovics Marcell, Gémes József, Richly Zsolt, valamint Keresztes Dóra és Békés Rozi filmjeiben tervezett. 2009-ben végzett a MKE szobrász restaurátor szakán, egyúttal tanári diplomát is szerzett. A bodajki Segítő Szűz Mária Kegytemplom oltárszobrainak és faragványainak felületi restaurátora (2016-20). A Talent Animációs Iskola művészettörténet tanára. 2010-től a Martsa Műterem vezetője, művészeti hagyatékának gondozója.

Páljános Erzsébet

festőművész, tanár

Budapesten született 1982-ben.

2010-ben diplomázott a Magyar Képzőművészeti Egyetem festőszakán. Mesterei Szabados Árpád, Károlyi Zsigmond és Kiss Tibor voltak. Szabadságharcos, kerékpáros és szakrális témájú képeket fest. Pethő Anikóval közösen készítette a boldoggá avatott Charles de Foucauld életét bemutató vasadi Szent Kereszt Kápolna falképét. A festmény előkésztése a Martsa Műteremben zajlott 2009-től, azóta is itt dolgozik.

paljanoserzsebet.5mp.eu

V. Molnár Imre

V. Molnár Imre 1953-ban született. Az általános iskolában is kedves tantárgya volt a rajz, szabadidejében is rajzolt, festett. 1970 óta foglalkozik zenével. Érettségi után nyomdai fényképezést tanult. Ez időben linó- és fametszetek készítésével is próbálkozott, saját készítésű fényképezőgépekkel és camera obscurával is fényképezett. Még általános iskolás volt, amikor észrevette, hogy a tankönyvek bekötéséhez használt indigó csomagolópapír fény hatására kifakul. 1973-ban készítette diapozitívról első napfénymásolatát indigópapírra. Később az eljárást Kincses Károllyal indigótípiának nevezték el. A képek teljes fixálásával máig adós maradt. Fotópályázatokon a hetvenes évek vége óta vesz részt, 1984-ben rendezte első egyéni fotókiállítását. A XX. század utolsó évtizedében „A kamera poétája” címmel színdarabot írt André Kertész életéről. 1993 óta sokszor készít képet saját készítésű lyukkamerákkal. A Martsa Műterem kertjében 2012 augusztusa óta fényképez camera obscurával.

Salfay Tibor (1963 – ) Siófokról tizenhat évesen került Budapestre. A Képző-és Iparművészeti Szakközépiskolában érettségizett, játékkészítő grafikusként.
1987-ben került a Pannónia Filmstúdióba, mint animációs háttérfestő. Mesterének Nepp Józsefet tekinti, de dolgozott Ternovszky Béla, Gémes József, Jankovics Marcell és Rófusz Ferenc filmjeiben is.

A technikai tudás fejlesztése és tájékozottságának gyarapítása céljából –többszöri unszolásra – mesterművek feldolgozásába kezdett. Lassan, de biztosan kialakulni látszik saját stílusa, amit nemes egyszerűséggel „himihumizmusnak” nevez. Nem egyszerűen másolja a nagy elődök munkáit, hanem azok parafrázisait hozza létre vásznain.

„ Alkotói tevékenységem végső célja a tudás megismerése és a megismerés tudása.”-vallja a művész.

Munkái megtekinthetők itt: (minden jog a művészé!) GALÉRIA