2010. július 15-én, a kerti tereprendezés közepette Viktor megemelt egy betonlapot, s az alatta feltáruló porréteg különös nyomot mintázott: egy negatív címert!

Megfordítva a lapot fény derült az okára is: a betonöntvény koszorúba foglalt magyar címert ábrázolt, s a vízsugárral történő tisztítás után feliratok is kibontakoztak:

„VITÉZI TELEK” lehetett olvasni a nyomtatott betűket, majd alatta „KIÉRDEMELTE MECSÉR ENDRE”

A lap közelében egy hasonló formájú másik betontáblát is felfedeztünk, majd izgalmas kutatásba kezdtünk, vajon van-e még több is a kertben? Mi az, hogy vitézi telek? Ki kellett érdemelni, de hogyan? Ki ezek az emberek, akiket méltónak ítéltek erre a kitüntetésre, s vajon miért nem kapták meg mégsem, ha egyszer itt fekszenek a talpunk alatt, immár 40-50 éve?

Még 7 töredékes tábla került elő a virágoskert környékéről. Láthatóan mind hibás öntvények, hiszen a betonvas imitt-amott kimosolygott a felszínből, valószínűleg ezért kerültek arccal a földbe, hogy legalább a sík hátfelületüket lehessen hasznosítani. Talán Maróti műhelye, talán egy másik művész mintázta a címert, s készítette sorozatban, különféle nevekkel.

De mi ez a vitézi telek dolog? Utánanéztem: Horthy idejében a Vitézi Rend arra érdemes képviselői kaphattak telket, azaz földdarabot, s a hozzá tartozó épületre tehették ki a vitézi címerrel együtt a nevüket. Ám éppen Mecsér Endre utóbb a nyilasokhoz csatlakozott, s ezáltal a vitézi rendből eleve ki kellett, hogy zárják.

A Kádár rendszer idején a vitézeket még emlegetni se volt célszerű, s a táblák nemcsak selejtes kivitelezésük, de a tartalmuk miatt is békésen rejtőztek arccal lefelé a földben. Mi pedig örültünk, hogy rajtuk járva nem lett sáros a cipőnk. Most azonban úgy véltük, bátran kiemelhetjük végre alantas helyzetükből, s a Budapest Bank Budapestért Alapítványi Pályázaton elnyert összeg segítségével a 6-7 táblából a házunk egyik falán lapidáriumot alakítottunk ki. A vadszőlő azóta szépen körbefutotta, néhol egészen be is takarta őket, úgyhogy ha –megszokásból– mégis rejtőzni akarnak, akár szemérmesen el is bújhatnak a zöld levelek alatt. Hátha a politika szélkakasa megint úgy fordul… de most más idők járnak, és a Művészkert múltjához ez is, mint kortörténeti érdekesség, hozzá tartozik.