A szobor, amellett, hogy művészi alkotás, egyben közéleti jelenség. Értelmezése sokszor attól a környezettől is függ, amelyben helyet foglal. Édesapám, Martsa István Ülő nő c. 1968-ban készült kőszobra a Józsefvárosi Rendőrkapitányság előtt eredetileg nemcsak egy telt idomú hölgyet „jelentett”. Ahogy a családi diskurzusokból emlékszem, a Rendőrség által rendelt figura, feje fölé emelt karjaival, a védekező embert szimbolizálta. Apám nem akart férfialakot mintázni, mert az drámaian és egyértelműen sugallta volna az akkor még politikai foglyok gyűjtőfogházaként működő intézmény árnyékos múltját. A nőalak viszont általánosan elfogadott szobortéma, és a figurát ekként még az 1960-as években is lehetett egyszerűen csak „lírai” alkotásnak értékelni.

Azt persze a helybeliek is tudták, és magukban somolyogtak rajta, hogy a széles csípőjű, gömbölyded idomú nőalak a Tolnay Lajos és József utca − a hajdani Conti utca − sarkán hordoz egy másik jelentést is. (A Conti utcában működött korábban a kerület nyilvánosháza, és a 2000-es évekig a József utca volt a hírhedett „kocsisor”.) Szóval, az Ülő nő egy titkos összekacsintás volt a 60-as évek végén a művész és az helybéliek között.

A terecske 1968-ban még szinte üres volt, jól érvényesült rajta a szobor. Mostanra viszont hatalmasra megnőtt a platán, kerítés épült a park köré, kisarjadt a növényzet, került oda egy ronda, szürke, fém elektromos elosztószekrény és a József utca mindkét oldala megtelt parkoló autókkal. A hölgyből már csak magasba tartott karjai látszottak, és ekként egy nádasban vetkőző nőre emlékeztettek. Sőt…a hontalanok maguk után hagyott, bűzölgő excrementumai egészen becstelen környezetet teremtettek az eredetileg szép, fehér mészkő szobornak.

Így aztán, amikor úgy két éve, az Önkormányzat óvatosan próbálta kipuhatolni, mit szólnánk mi, szerzői jogutódok ahhoz az ötlethez, hogy a hölgyet tegyük máshová, nagyon nem is bántam. A terecske ugyanis, mint megtudtuk, önálló nevet kap: Mindszenty tér lesz, és egy másik szobrász alkotása kerül majd oda…

Persze először mindig rossz érzés, ha apánk alkotását elmozdítják: olyan hideg, kitaszítottság-érzés vesz erőt az emberen.  Nagyon ritka, hogy a szobor utóbb jó, vagy jobb helyre kerül. Sokszor az engedélyünket se kérik, csak elmozdítják, odébb lökik, mert az új általában erőszakos a régivel szemben. A szerzői jogutódoknak kemény küzdelmeikbe kerül, hogy az efféle módosításokat az elhunyt alkotó szellemiségének megfelelően kiviteleztessék. Majd máskor mesélek erről.

Józsefváros Önkormányzata szerencsére figyelt a jogutódokra is. Mi pedig, ha már így adódott, hogy apánk szobrának másik helyet kellett keressünk, igyekeztünk partnerként működni és olyan megoldást találni, ami mindenkinek elfogadható.

Körbejártam a kerületet, eltöprengtem –szó szerint−minden téren, hova kerülhetne ez a harmonikus, szép figura. A Budapest Galéria az Auróra utcai rendelő kertjébe száműzte volna, ami ellen azonnal tiltakoztunk. A hölgynek abban a helyzetben ugyanis megváltozna az „olvasata”: egy védekező nőalak ott nem lenne más, mint a Fogamzásgátlás Szobra …..Na ne! Gúny tárgyává azért ne tegyük!

Vagy ha viszont vicc, akkor legyen olyan csattanós, mint egy rajzfilm geg: szerintem jól mutatott volna a hajdani „kurucairól” elhíresült Rákóczi téren, a metró bejárata előtti zöld füvön, mint a… Széplányok Emlékműve.

Bevallom, ezt a tréfát, rajzfilmesként, kedveltem volna… de ezt az ötletemet az Önkormányzat kevésbé találta viccesnek. Nyilván a kerület vezetése kapott volna érte hideget-meleget, az ellenzéki pártok boldogan ütötték volna le ezt a magas labdát.

Bár én úgy vagyok ezzel, hogy nem kell eltagadni a múltat: a széplányok világa hozzá tartozott a Józsefváros életéhez, és egy tisztára mosott, fehéren ragyogó nőfigura a Rákóczin, az árnyékos múlthoz képest a megtisztulást szimbolizálta volna. De azt mondták, nem lehet, mert beszakad alatta a metró…

Végül egy újabb ötlet: termékenységet sugalló idomaival az ős-anya, avagy Gaia, a Földistennő szobraként is értelmezhető. Ehhez a Füvészkert meghitt, csendes, tiszta környezete derengett fel előttem, mint alkalmas helyszín. Hiszen a botanikus kert közterület abban az értelemben, hogy sokan járnak oda, mégis a szobor sokkal védettebb helyen van, mint egy igazi köztéren, kipufogó gázoknak és egyéb károsítóknak kitéve. Javaslatomat megfogalmaztam az Önkormányzat felé, ahol ez a variáció nyitott fülekre talált. A Hivatal megkereste a Kert igazgatóját, aki nem utasította el a kérést.

Persze ehhez még számos hivataltól kellett engedélyt kérni-kapni, hiszen a Füvészkert természetvédelmi terület, ahol a növények élveznek elsőbbséget. Szerencsére, a botanikus kertet Sántha Péterné alpolgármester asszonnyal, Orlóci László igazgató úrral, és Iványi Gyöngyvér főépítésszel bejárván, találtunk olyan területet, ahol a szép hölgy alakja tökéletesen érvényesül, és nem kell miatta semmit kivágni, vagy odébb ültetni. Azt hiszem, apánk is elégedett lenne, ha látná.

A szállítás is megoldódott: a kcr-es autó, amely Mindszenty bíboros érsek szobrát a Józsefvárosba szállította, utóbb az Ülő nővel a Füvészkert felé került. Daruval óvatosan leemelve a platóról, öt erős férfiember gördítette a közel másfél tonnás szobrot az üvegházakhoz, ahol az alapozás megszilárdulását várva, pár hétig ideiglenesen időzött.

 

 

A hölgy látványa már most kedves a Füvészkertbe látogatóknak, és az ott dolgozóknak is. Igen jóleső érzés hallani a megjegyzéseket, hogy milyen szép a szobor és mennyire örülnek, hogy ebbe a környezetbe került. A fekete városi szennytől még az eredeti helyén Balázs Bálint kőszobrász restaurátor szabadította meg, és a szakszerű szállítást is ő felügyelte.

Két héttel az alapozás elkészülte után, amikorra a 80 cm mélyen öntött beton is megszilárdult, következett a szobor végleges helyére illesztése. Ehhez már nem állt rendelkezésre daru, csupán a békának nevezett mozgatóeszközt és hat erős ember segítségét vehettük igénybe.

2017. október 30-án, a hol esős, hol napsütéses, hideg és szeles hétfői napon, a restaurátor rövid eligazítást tartott a füvészkerti dolgozókból verbuvált csapatnak: „Uraim − figyelmeztette a fiúkat −, mielőtt megmozdítanánk a szobrot, tudniuk kell: ha dől, senki ne próbálja elkapni, vagy megtartani! Ha kiáltok, akkor ugrani kell! Ha eldőlt, majd felemeljük, de senki ne akarjon hősködni! Ez másfél tonna! Akire ez ráesik, annak annyi!”

A szobornak enyhe emelkedőn kellett felkerülnie a végleges helyére, ráadásul némileg felázott, füves talajon. Mozgásának útvonalára nedvességzáró fóliát terítettek, e fölé osb- és vaslemezek kerültek, s ezeken tolták-vonták hatan a súlyos kőfigurát. A zsaluzatból kiszabadított betonalapot szigetelni is kellett, hogy a talaj nedvessége később se kúszhasson fel a szoborba, s ne okozzon csúf só-kiválást, kérgesedést. Ennek érdekében kátránylapot olvasztottak a betonfelületre. A kő-nő a békával lassan rágurult a fatuskókra. Ekkor következett a neheze: a tuskókat kivenni és a szobrot az alapra süllyeszteni. Ehhez már a béka sem nyújtott segítséget, ide bizony a férfiak puszta izomereje kellett!

A jelen levő urak eltöprengtek a problémán: Talán hordjunk homokot a szobor alá, és fokozatosan mossuk ki alóla? Vagy emeljünk dombot és onnan csúsztassuk át az alapra? Egyik ötlet jobb, mint a másik. Szerencsére Bálint tudta a módját, hiszen nem kevés kőszobrot mozgatott már pályafutása során.

A megoldás egyszerű volt, de kockázatos is: a tonnás kőszobrot ide-oda billegtetve, alatta a rönköket egyre vékonyabbakra cserélve közelítették az alaphoz, míg végre megérkezett a ragasztóval bevont felületre. Bálint kicsit ugrált is rajta, hogy a ragasztó egyenletesen oszoljon el alatta. Ha idegen tette volna, csúnyán rászólunk, de így egészen más a helyzet. A restaurátornál jobban senki nem vigyáz az alkotásra, és pontosan tudja, mennyit tehet meg az anyaggal. Később a kő kisebb felszíni hiányait az eredetivel hasonló anyaggal pótolja ki, végül a szobor, pár hetes száradás után korszerű, kőbarát védőbevonattal lesz ellátva.

Kollektív segítséggel végül beállítottuk a mű legmegfelelőbb nézetét is.

Már csak egy kis tereprendezés kell, és minden kész.

Martsa István Ülő nő-je a botanikus kertben talán új nevet is kap: Orlóci László igazgató úr már most úgy emlegeti, hogy: a Földanya.