A gazdasági válság sokakat romba döntött, azonban nekünk ez a pár év a reményt jelentette. A szomszéd üres telken (József utca 39.) addig nem építettek, és a kertünk, benne a növényekkel és művészekkel, élhette megszokott csendes életét.

Ám idén a külföldi befektető felfrissítette korábbi terveit és az üres telken a beépítési határig egy olyan, de olyan házat akar felhúzni, ami egyszer és mindenkorra kivégzi a mi meghitt világunkat!

7 emelet, legalább 30 lakás. Az égbolt féltenyérnyire szűkül, a minket szemmel tartók száma kb. 120-ra nő. A fölénk tornyosuló apartman-házból, ha nekik úgy tetszik, odaköpik a szotyit, ha úgy tetszik, teleszórnak szeméttel, ha úgy tetszik, figyelik ki, mikor jön és megy. Mind a műtárgy, mind az alkotó biztonsága és nyugalma veszélybe kerül.

Eddig azonban volt egy nagy akadály, ami hátráltatta a beépítést: a nagy japánakác fánk, aminek átnyúltak az ágai a szomszéd telekre. Tavasszal megjelent nálunk egy „úr” az építtető képviselője, és sajnálkozva jelentette ki, higgyük el, a fa már olyan öreg, hogy ki fog száradni, úgyis ki kell vágni.

„Ugyan, miért száradna ki, hiszen dúsan lombosodik, gazdagon virágzik!”- kérdeztem akkor.

Ő tudta, miről beszél! Csak idén vettük észre, amikor a fa tényleg száradni kezdett, hogy a törzsét a szomszéd telek felől 23 !!! helyen megfúrták és a lyukakat rendszeresen vegyszerrel töltötték fel.

Vajon ki tehette?

Persze jeleztem a rendőrségnek, a katasztrófavédelemnek, az Önkormányzatnak, a házunk lakóinak is…

Mint érintett, jelen lehettem a Józsefvárosi Építész Tervtanács azon ülésén, amelyen az új terveket tárgyalták. Az épületmonstrum tervei láttán tiltakozásomat fejeztem ki, és azt is, hogy ha ezt a tervet elfogadják, az ő felelősségük lesz egy pótolhatatlan érték pusztulása. Kértem, ne engedélyezzék ezt a brutális építményt a védett terület mellé felépíteni.

Ha engem kérdezel, a József 39-re, tükör-szimmetrikusan a József 37-es házzal, egy L alakú épületnek volna csak szabad épülnie, kevés lakással, melyet még tolerálhat mi lakóközösségünk is. Ha a két épület, ölelő karokként közre fogná, védené a Művészkertet, ha szimbiózis alakulhatna ki a hajdan együvé tartozó telkeken, ha nem a fák kigyilkolása, hanem megtartása lenne a cél, az lenne az optimális megoldás.

De mit várhat az ember egy idegenszívű külfölditől? Főleg, ha a pénz az istene?

Kedves Barátok, Ismerősök, Kertlátogatók, Művész kollégák!

Aláírás gyűjtési akciót vagyok kénytelen indítani, melyhez szeretném szíves közreműködéseteket kérni. A József utcai művészkertünket egy nagyszabású beépítés veszélyezteti, és bár az Önkormányzat amennyire lehet, igyekszik tompítani a leendő épület brutális méreteit, ha sokan aláírnátok ezt a kérést, talán nagyobb hatásfokkal tehetné mindezt.
Segítségeteket előre is köszönöm! Még nincs veszve az ügy!

https://www.peticiok.com/peticio_a_jozsef_utcai_mteremhaz_es_mveszkert_vedelmeben#form