Pozsony, 1912. jún. 23 – Budapest, 1978. febr.3.

Pozsonyban született, Édesapja Martsa Miklós vasutas, anyja Rajza Margit. Bátyja Martsa Alajos fotóművész, Ilona nevű lánytestvérük 1930-ban meghalt. A család 1920-ban  áttelepülni kényszerült Magyarországra, Esztergomban telepedtek le.

István villanyszerelőnek tanult, segédként az esztergomi Elektromos Műveknél dolgozott, emelett kitűnő sportlövő volt. Behívták katonának, századával együtt a Don-kanyarba vezényelték, A háború végéig bujkált, majd mozigépészként dolgozott.

Szabadidejében fafaragással foglalkozott, amelyekre felfigyelt az Ady szobor és síremlék kapcsán ismertté vált szobrászművész, Csorba Géza. Csorba egyébként a második világháború idején Martsa Alajos, Martsa István testvérbátyja esztergomi házában bújt meg az üldözések elől, ahol az abban az időben katonai behívóparancsát megtagadó Martsa István is meghúzódott.

Martsa viszonylag későn, 33 éves korában kezdte meg tanulmányait a Képzőművészeti Főiskolán. A háború után Csorba Géza ösztönzésére a Magyar Képzőművészeti Főiskolára iratkozott, ahol 1945-1950-ig Csorba Géza, Ferenczy Béni, és Beck András voltak a mesterei. Főiskolai évei vége felé Ferenczy Béni tanársegédje lett.

1947-ben jelent meg először kiállításokon. Ferenczy Béni  1948-ban megvált főiskolán betöltött tanári állásától, de napi kapcsolatot tartva vele, képzését tovább is szemmel tartotta. Idővel a mester és tanítványa kapcsolat barátsággá alakult. Az 1950-es évek elején közös műteremben dolgoztak, s Ferenczy néhány jelentősebb alkotása Martsa József utcai műtermében készült.

1951-től a budapesti Képző- és Iparművészeti Gimnázium szobrász tanára lett, 1960-ig. Tanítványai közül többen szobrászok, sőt éremművészetben is jeleskedő alkotók lettek, mint például Asszonyi Tamás, vagy Egyed Emma. 1964-től az Eötvös Loránd Tudományegyetem művészettörténeti tanszékén a szobrászat oktatója volt.

Művészi munkásságát kisplasztikák és kisméretű portrék mintázásával kezdte. Ezt követte érmeinek gazdag sora. Portréi és érméi kitűnő ábrázoló készségről tanúskodnak. Az 1950-es évek közepétől szabadtéri szobrokra is kapott megbízást, hazánkban 40 köztéri alkotása van. Külföldön az auschwitzi lágermúzeum magyar barakkjában látható Mártíremlékmű c. alkotása.

Tanulmányúton járt Olaszországban (1956), majd 1958-ban Vietnamba, Kínába, Koreába vitte a kortárs magyar képzőművészet bemutatkozó anyagát. 1969-ben Mongóliában járt.

Kiemelkedő munkásságának elismeréséül Munkácsy díjjal jutalmazták (1957, 1966), 1970-ben Érdemes Művész, 1972-ben pedig az akkori művészeknek adható legmagasabb kitüntetések egyikével, a Munka Érdemrend Arany fokozatával tüntették ki. Szerény, visszahúzódó személyisége távol maradt az érvényesülés minden nemű formájától. Művészi hitvallását egyedül műveivel kívánta képviselni. Korai halálát szívinfarktus okozta. Felesége M. Szűcs Ilona festőművész volt, gyermekeik Martsa Balázs traumatológus főorvos és Martsa Piroska szobrászrestaurátor, animációs mozdulattervező.

Martsa István művészeti hagyatékát a Martsa Műterem gondozza.

Martsa István
Martsa István
Martsa István
Martsa István