Még a héten,  2012. július 2-ig látható a Józsefvárosi Galériában (Budapest, VIII. József krt.70.) a kiállítás, amelyet apánkról, Martsa István szobrászról (1912-1978.) rendeztünk, születésének 100. évfordulója emlékére.

martsa-istvan-4A teremben atyánk legfontosabb köztéri szobraihoz készült kisplasztikái közül állítottunk ki néhányat, a falakon pedig életéről színes kollázsposzterek láthatók, melyeket a korabeli dokumentumok alapján szerkesztettem. Mesteréről, Ferenczy Béniről, majd a Képzőművészeti Gimnáziumban töltött tanári éveiről, távol-keleti útjáról, szobrászi működéséről, családjáról, stb.

A kiállításon egy kép a Műteremházról is látható, a Régi Nagyokról, akikről már alig-alig tud itt valaki. Úgy tűnik, feladatom lett, hogy az ő emléküket is hasonló gonddal ápoljam, mint a szüleimét, ha már itt dolgoztak úgy 100 évvel ezelőtt. Maróti Géza, Róth Miksa, Kós Károly, Gádor István, Mikus, Várady, Pátzay, Cserepes és még sokan. André Kertész 1984-ben nálunk tett látogatását is dokumentáltam egy poszteren.

A kiállítást végignézve elérkezünk a Művészkert jelenlegi életéhez, bemutatkoznak az utódok és az itt alkotók: Martsa Miklós (cserépkályhás és fazekas), Sum Viola (bútorműves), Páljános Erzsébet (festőművész), Gere Márta Georgina (divattervező), Martin Balázs (magfaragó és zenész) és jómagam, Martsa Piroska (animációs mozdulattervező, szobrászrestaurátor, dalszövegíró és műteremvezető) is.

Tőlem egy színes mázas kerámia látható a falon, a „Kert szelleme” címmel. Persze ez is a Művészkertről szól, ami, úgy tűnik, mindig választ magának egy őrzőt, s leginkább egy nőt. Anyám, M. Szűcs Ilona festő-és éremművész, helytörténész is ezért a szépséges kis kertért küzdött, nehogy elvesszen, s halálával nekem kellett átvennem a stafétát. Most én gondozom, s próbálom hasonlóan széppé varázsolni, ahogy anyám tette. A Kert meghálálja a gondoskodást, éppen csodálatos virágok nyílnak: levendula, bangita, vasvirág, és rózsaszín hortenzia a lila-részen, tűzeső és tűzliliom, meg napvirág a madáritató körül, mályva és trombitafolyondár a fügefa környékén. A klematisz még friss, most mászik fel a falon, de sokat várok tőle is!

IMG_9385A Martsa István emlékkiállítás ugyan hétfőn bezár, viszont július 27-én Esztergomban, a Duna Múzeumban nyílik a következő. Ott természetesen inkább az esztergomi kötődéseken lesz a hangsúly.

Esztergomba apámnak 4 alkotása készült. Egy Kossuth emléktábla –ellopták, de megkerült-, a Kórház udvarán az Anya gyermekkel, a volt zsinagóga előtt az eredetileg Auschwitzban, a magyar barakkban látható Mártíremlékmű bronz másolata és a Bottyán János kuruc generálist ábrázoló lovas szobor. A város előző vezetése ezt „térrendezés” címén elbontatta, azóta sem került vissza a helyére. Ezért harcolunk éppen. Akárcsak a Balatonalmádin álló (valójában ülő) Napernyős nő-ért is, melyet hasonló okokból toltak arrébb, aztán szépen megfeledkeztek róla. A művészeti örökösöknek az ilyen méltatlanságok ellen fel kell lépniük, de mondhatom, macerás…

Egy kis videófilmet készítettem atyám emlékére, örülnék, ha megnéznéd! Kínában jártakor két tiszteletreméltó kínai művész szimbolikus portrét festett róla. Ennek történetét barátja, Kaposi Endre festőművész idézi fel.

Ez a kisfilm pedig apánk munkatársával, Tóth Dezső építésszel készült beszélgetést rögzíti, aki arról mesél, hogyan dolgoztak együtt egy-egy köztéri szobor felállítása, elhelyezése kapcsán. A végén Martsa István néhány köztéri szobrát mutatjuk be, melyek elhelyezését közösen tervezték.

Ez az interjú Pál Mihály szobrásszal készült, aki apánknak tanítványa volt a Képző-és Iparművészeti Gimnáziumban 1960 körül.