Pozsony, 1910. május 31. – Esztergom, 1979. április 15.

Vasutas család gyermeke. 1920-tól Esztergomban élt. Gyerekkori szánkóbalesete egész életére mozgássérültté tette. Mivel a hosszan elhúzódó betegség alatt olvasással töltötte az időt, már korán igen művelt, tájékozott, széles látókörű emberré vált.

A középiskola négy osztályának elvégzése után előbb könyvkötőnek, majd – igazi hivatását megtalálva –fényképésznek tanult. Mesterei: Tvarosek Pált, Albrecht Ferenc, Uy Kálmán, utóbbinak makói műtermét vezette. A gazdasági válság idején műteremről műteremre vándorolt. Szegeden Rónai Dénesnél ismerte meg a külföldi avantgárd folyóiratokból Moholy-Nagy László, El Liszickij fotogramjait, fotómontázsait. 1935-től az észak-afrikai Sousse-ben (Tunisz) mélyítette szakmai ismereteit, ahol Miachael Maurer magyar fényképész segédje volt. Itt készült fotói az avantgárd hatására születtek. Tuniszi képeit A világ népei c. kötet és magyar képes magazinok közölték.

1937-ben hazatért, és Esztergomban modern szellemű fényképészműtermet nyitott, amely művészeti, szellemi műhellyé vált. A háború alatt egy bombatámadás miatt csaknem minden addigi képe megsemmisült. 1945-ben az MKP tagjaként megyei alispán, az Ideiglenes Nemzetgyűlés tagja volt, majd városi párttitkár Esztergomban, jelentős szerepet játszott a város újjáépítésében. Kisiparosként, miniszteri biztosként a KIOSZ helyi szervezetének megalakítója, a város képviselő-testületének tagja volt. 1951-73 között a városi könyvtár vezetője.

Fontos volt kultúraszervező tevékenysége, a városi fotószakkör megalakítója, Ferenczy Bénivel az esztergomi művésztelep megszervezője volt. Műterme festők, írók szellemi műhelye, találkozóhelye lett, ő szervezte az első kiállítást a sokáig elhallgattatott Kassák Lajosnak. Közben folyamatosan fényképezett, fotogramokat, nonfiguratív képeket készített, amelyeket fotóilluminációnak nevezett. Portréi, művészfotói mellett a műtárgy- és csendéletfotói a legjelentősebbek.

1973-ban az elsők között választották Esztergom díszpolgárává. 1975-ben nyugdíjba ment, de ezután is aktív résztvevője maradt a város közéletének.

Hatalmas asztala körül a 20. század magyar szellemi életének sok jeles alkotója gyűlt össze, hogy erős teák és pipafüst mellett a közélet és a művészet dolgairól eszmét cseréljen. Martsa számos kitűnő portréfotóval örökítette meg asztaltársasága tagjait, mely képeket ma a Kecskeméti Fotómúzeum gyűjteménye őrzi. A Martsa Műteremben személyes tárgyai, fotoműtermi kellékei, művészekkel folytatott levelezése, íróbarátai neki dedikált könyvei mellett a nevezetes nagy asztal is megtalálható.

Életéről és munkásságáról megjelent könyvek:

FOTO – Martsa Alajos munkássága, Corvina Kiadó, Budapest, 1977.

M. Szűcs Ilona – Kaposi Endre –Kincses Károly: Martsa Alajos és művészbarátai, Magyar Fotográfiai Múzeum, 2001.

Egyéni kiállítások
1982 • Vármúzeum, Esztergom (kat., emlékkiállítás)
1984 • Dorog
1988 • MSZMP, Esztergom Városi Bizottsága Kiállítóterem [Martsa Istvánnal].

Irodalom
Fotó ~ (bev.: ZOLNAY L.), Budapest, 1977
BALLA A.: A sorozatban: Fotó ~, Fotóművészet, 1978/2.
Fotóművészet, 1979/3.
KAPOSI E.: (kat., bev. tan., Vármúzeum, Esztergom, 1982)
KAPOSI E.: Fotográfusok Esztergomban, Esztergom, 1984.

Kincses Károly

Foto: Mitter Balázs

Foto: Mitter Balázs