Pécs, 1925. április 16. – Budapest, 2010. április 19.

Festő- és éremművész, városvédő, helytörténész, honismereti előadások vezetője volt. A József utcai Műteremház múltjának felkutatója, a VIII. kerület védett épületeiért, kulturális kincseinek megőrzéséért küzdő, alkotó ember.

Egy pécsi szabómester ötödik gyermekeként született. Rajzi tehetségét tanárai hamar felismerték, ők biztatták, hogy művészi pályát válasszon. A Képzőművészeti Főiskolán Berény Róbert, Kmetty János és Szőnyi István voltak a mesterei. 1950-ben Martsa István szobrász felesége lett, az ő révén került a József utca 37-be, ahol 2010-ben bekövetkezett haláláig élt és dolgozott. Kedves témái a Dunakanyar, Erdély és Baranya tájai, portrék, akvarellek, és olajképek. Férje halála után az éremművészet felé fordul, 200-nál több plakettje különleges, festői látásmódját tükrözi.

A Budapesti Városvédő Egyesület alapító tagja. A VIII kerület értékeiről – pl. freskóiról, falképeiről, védett épületeiről, templomairól, nevezetes irodalmárairól, orvosairól több könyvet írt, szerkesztett, illetve lektorált. Az ún. „Palotanegyed” újra-felfedezése az ő erőfeszítéseinek is köszönhető. Munkásságát Podmaniczky-díjjal és Józsefváros Becsületkeresztjével ismerték el.

A ház belső udvarának gondozott, szép kertje – ahogy a kerületben ma is emlegetik „Józsefváros Édenkertje” –, valamint, hogy a ház 2011-ben műemléki védettséget kapott, nagyrészt az ő érdeme.

Életéről és munkásságáról gyermekei, Martsa Piroska és dr. Martsa Balázs adtak ki sok színes fotóval, kortörténeti dokumentummal illusztrált albumot (megvásárolható a Martsa Műteremben).

Martsa Piroska – Martsa Balázs: Pintyő – M. Szűcs Ilona festőművész élete és munkássága, szerzői kiadás, Budapest, 2016.

Kapcsolódó bejegyzés: M. Szűcs Ilona festőműterem