Kertünk

Nem ritka eset, hogy a budapesti utcák nyugtalanító zsivaja után a hozzánk betérők meglepetten kiáltanak fel

-Nahát, sose gondoltam volna, hogy itt egy ilyen kert van!

Martsa műterem és művészkert

Az 1950-es évektől, amikor a területet a háborús bombázások nyomán törmelék és téglahalmok fedték, a fiatal Martsa-házaspár nagy lelkesedéssel fogott a kert rendezéséhez. Az egyik leomlott épületrész (jelzett!) tégláiból, a hajdani sínpár nyomvonala mellett alakították ki az utat, a törmeléket elplanírozták, az ösvény mellé növényeket ültettek. A nagyszülők is besegítettek, ide is, oda is facsemeték kerültek. A festőművész fiatalasszony élvezettel ültette tele színes virágokkal a romos kertet, de a ház többi lakója is muskátlikkal díszítette a balkonját. Az évtizedek alatt a csemeték hatalmas fákká nőttek, egy szélárnyékos zugban még a fügefa is erőre kapott. Mára különleges növénytársulás alakult itt ki, mely enyhet ad a nyári hőség idején, árnyékot a tűző nap ellen. A városi madarak rendszeresen járnak a kőfaragókról ránk maradt itatóhoz, macskák lustálkodnak a kerítés tetején, időnként különleges lepkék is megtelepednek a bokrokon. A falakra vadszőlő, borostyán fut, tavasszal rózsaszín virágokat hoz a klemátisz, később a japánakác teríti be arany szőnyeggel a kertet. Másutt a lila akác, a narancsvörös trombitafolyondár ékesíti a romantikus kőkerítést. A szürreális virágzatú bangita majd minden látogatónkat meglepi: mintha a díszhagyma lila bugája a hortenzia fehér szirmaival egy hatalmas bokorban egyesülne.

Az éghajlatváltozás nyomon követhető a kert élővilágában is. Jó egy évtizeddel ezelőtt, Pesti László építész technikus, a Népliget városvédője írta össze kertünk növényeit. Manapság ezeknek már csak egy része él itt, más, a mostani időjárást jobban kedvelő növények vették át az uralmat.