2010. október 21-én a Józsefvárosi Galériában Józsefváros vasdíszes kapuiról tartottam előadást. A főleg lokálpatriótákból álló közönség megismerhette a kerület hajdan szebb napokat látott épületeinek kovácsoltvasból, vagy öntöttvasból készült bejárati díszeit.

M. Szűcs Ilona, idén áprilisban elhunyt édesanyánk kezdett e témával foglalkozni. Pár évvel ezelőtt, 83 éves korában végigjárta a kerület majd minden utcáját, lefotózva és jegyezve azokat a kapukat, amelyeken említésre méltó vasdíszítmény található. Tervei szerint a józsefvárosi “Kék-könyvek” sorozat újabb kötete készült volna ebben a témában, melyre azonban az Önkormányzat már nem biztosított keretet.

Mamánk azonban soha nem adta fel, és rávett, hogy legalább egy előadásra való anyagot állítsunk össze. Aki ismerte, tudhatja, hogy neki nem lehetett ellent mondani, végtelen makacssággal ismételgette, hogy ez egy kötelezően elvégzendő feladat. Így aztán magam is elgyalogoltam a megadott címekre, hogy digitális fényképezőgéppel is megörökítsem a kapukat. Közben a “le a kalappal a Mama előtt” érzése töltött el, mert még nekem is igen megerőltető volt a sok utcát végigjárni, de hogy ő, 83 évesen hogy bírta, ez rejtély! De anyánk akaratereje legendás volt, sok fiatalt megszégyenítő kitartással tört a céljai felé.

Mostanra összeállt az anyag -több mint 150 kapu!-, melyet megkíséreltem felfogható módon, stílusok, alkotók szerint rendszerezni. Bevezetésképp a vaskovácsolásról, a vasművesség múltjáról is tartottam egy rövid ismertetőt. Mama sajnos már nem érhette meg a bemutatót, de mindenképpen tartoztam neki azzal, hogy megtartom ezt az előadást.

Józsefváros épületei és a hozzájuk tartozó vasmunkák nagyrészt az eklektika jegyében születtek, de található itt jónéhány szecessziós díszítmény is, méghozzá olyan utcákon, ahol sokan járnak, de talán még az ott lakók sem ismerik fel, nem értékelik. Lagalábbis a vasdíszek állapota erre utal.

A kerületben volt a világ más országaiban is megbecsült, híres Jungfer Gyula  kovácsműhelye és láthatunk is tőle itt gyönyörű, míves vaskapukat. Művészete más mestereket is megihletett, találunk olyan vasdíszítményeket, melyek az ő hatását mutatják.

Józsefváros lakói nincsenek tudatában, hogy kerületük mennyi kinccsel bír, erre szerettem volna felhívni a figyelmet, s arra biztatni az itt élőket, hogy legyenek büszkébbek elődeik munkájára és becsüljék jobban értékeiket.

Az előadást a közeljövőben megismételjük a Martsa Műteremben. Az érdeklődők jelentkezését a martsamuterem@gmail.com-on várjuk.