Csík Márta és Salfay Tibor festőművészek kiállítása a Martsa Műteremben

A képzőművészek nagy része számára manapság általában a rajztanítás jelent biztos kenyérkeresetet, és csak keveseknek adatik meg közülük, hogy tehetségüket valóban a festészetben kamatoztathassák. Az egyik szakma, amely nem őrli fel alkotói képességeiket, s nem kényszeríti őket adminisztrációs és nevelési feladatkörökbe, a rajzfilm. Igaz, hogy egy festőnek a rajzfilm-háttér készítése közben szigorú szabályoknak, elvárásoknak kell megfelelnie, de ez mégis valódi festészet! Bár olykor fárasztó, és rengeteg alkalmazkodást igényel, azonban a sokféle stílushoz való igazodás közben szakmailag fejlődik maga az alkotó is.

Persze van, aki annyira jól alkalmazkodik, hogy időközben önmaga világát teljesen elfelejti. Van azonban olyan is, akit a sokféle stílusban szerzett tapasztalat magabiztosabbá tesz, és amikor ideje engedi, saját fantáziája képeit is vásznon, vagy akvarellen rögzíti.

Csík Márta és Salfay Tibor művészi tehetsége nem oldódott fel mások szolgálatában. Saját talentumuk kikövetelte az önálló művek születését.

Salfay Tibor mestereinek a magyar rajzfilm két kitűnő alkotóját, Nepp József és Gémes József filmrendezőket tekinti, akiktől festészetének alapjait tanulta.  Az évek során oly nagy rutint szerzett az olajfestésben, hogy nem riadt vissza Leonardo da Vinci, Vermeer, Jan van Eyck vagy a klasszicista Ingres képeinek megidézésétől sem. Rajzfilmesként a gegek világa is beívódik az emberbe: ennek köszönhető, hogy ő sem egyszerűen másolja a nagy elődök munkáit, hanem azok parafrázisait hozza létre vásznain.

A Hermelin hölggyel (Leonardo Hölgy hermelinnel-je nyomán) a Hermelin gyöngy fülbevalóval (Vermeer parafrázis), vagy Ingres szőrösre festett Nagy fürdőző-je meghökkenti és mosolyra készteti a nézőt. Jan van Eyck Arnolfini házaspár-ját az Alien c. filmmel ötvöző festmény megborzongtat: nemcsak a szörnyek itt-ott felbukkanó ízelt lábai, a Lény Sigourney Weaver arcára tapadó ujjai, de a technikai bravúr okán is. Bár a négy parafrázis-kép abban az értelemben populáris, hogy ismert alkotásokat idéz, ám mindez tréfának sem utolsó. Ugyanakkor elgondolkodtat, és arra kényszerít, hogy sokáig és elmélyülten szemléljük a művek részleteit is.

A művész a parafrázisok mellett saját lelke mélyebb rétegeit sem fél a közönség elé tárni: a sűrű útvesztőben bolyongó vörös villanás, vagy fává alakuló emberpár arra késztet, hogy önmagunkban is meglássuk, felismerjük ezeket az érzéseket.

Csík Márta festményei a lélek homályos és keszekusza őserdejével szemben a valóság megnyugtató derűjét, a napfényt, a szabad teret hozzák elénk. Hátterei a magyar rajzfilm-klasszikusok állandó szereplői, csak persze a nézők ezekre a nagyszerűen kivitelezett képekre a filmes történetek természetes részeként tekintenek. A Lúdas Matyi (rendezője Dargay Attila), az Ének a csodaszarvasról, az Ember tragédiája (r.: Jankovics Marcell), a Daliás idők (Gémes József filmje) háttérképei több generáció vizuális kultúrájára hatottak és hatnak ma is, anélkül, hogy a nézők –gyerekek és felnőttek– ezt tudatosítanák magukban.

A művésznő, Gémes József és Nepp József mellett, Jankovics Marcellt tekinti legfontosabb mesterének. „Mellette azt is megfestettem, amiről soha nem gondoltam volna, hogy képes lennék rá” –beszél a neves animációs rendezőről, akivel egyébként több, mint 20 évig dolgozott együtt.

Mártinak –családanyaként és rajzfilmes dolgozóként–, szinte „lopnia kellett” azokat a magányos órácskákat, melyeket saját örömre készített festményeinek szentelhetett. A Balaton vált legkedvesebb „modelljévé”: az Ábrahámhegy lankáin, olykor idegen kertekbe bekéredzkedve ült le egy-egy fa alá és vetette papírra – a rajzfilmben szerzett rutinnal – a látványt.

Az ő alkotásai a lélek árnyékos útvesztőivel szemben az élet kapaszkodóját: a természet megnyugtató világát tárják elénk. Képein a balatoni tiszta levegő, a napfény, a tágasság, a tavasz jelenik meg finoman és hitelesen. Akvarelljei ablakok a tájra, melybe boldogan feledkezik bele a város kőrengetegében élni kényszerülő néző.

A két alkotó önálló munkáival Martsa István, ez alkalomra galériává alakított, hajdani szobrászműteremben mutatkozott be, 2017. szeptember 16-án.

A megnyitó vendégeinek misztikus élményben is része volt: Salfay Tibor Dürer-parafrázisán az Apokalipszis lovasai csak napnyugta után, az elsötétített teremben derengtek fel a vásznon, miközben egy kísértetiesen zengő, öblös hang a bibliai Jelenések könyvéből, a Pecsétek feltöréséről szónokolt.

A rajzfilmes kollégák, barátok a megnyitót követő fogadáson nosztalgiával idézték fel a hajdani rajzfilmes munkákat, a Pannónia Filmstúdióban együtt töltött éveket, a kollektív alkotás –művészek világában ritkának számító– örömét.

Az eseményt megtisztelte jelenlétével a MMA jelenlegi alelnöke, a magyar rajzfilmkészítés egyik legkiválóbb mestere, Jankovics Marcell is.