Elkészült a 2012-es Énekel az ország próbáin készült felvételek vágott változata. ennek kapcsán egy kis emlék-idézés, csak mert én is ott voltam, a Bella Musica Nőikar színeiben. És mert jól esik emlékezni rá…

Hogy már megint igaza volt!

Lassan be kellene látnunk, hogy kár aggódni. Úgyis megszeretjük, akármit hoz.

Mert ezzel a két darabbal, Webber Requiem-jével, meg a Vajda Változatokkal,  eleinte eléggé meg voltunk akadva. Hallgattuk a letöltött zenéket, és hőbörögtünk: Na, ez aztán rémes mű! Nincs benne semmi harmónia! Jesszus, ez borzalmas lesz! Ki a fene fog erre eljönni?

Persze,  mégis mind nekiálltunk és elkezdtük átrágni magunkat a kásahegyen. Mert úgy azért mégsem illik a dunaújvárosi táborba megérkezni, hogy nem ismerjük a darabokat.

Jaj, ez a Webber! Miért nem maradt a lájtos mjuzikeleknél? Mit erőlködik itten Requiem írással egy hamburgerfaló amerikai? Requiemet írni európai privilégium!

Na, és a Vajda! Jön ezekkel a gyerekdalokkal, de úgy írja meg, hogy leizzadunk, amíg kiénekeljük! Levegőt se vehetünk, árnyalatnyi a különbség, a hallgató talán észre sem veszi, de az ember szíve kiugrik, hogy tartsa a tempót!

De persze kár ellenkezni. Ezt meg kell tanulni, ott egye meg a fene, ezt jól bevállaltuk. Még szerencse, hogy tréfálkozós a karnagy úr, talán valahogy túléljük ezt a pár napos kurzust is.

Amúgy meg a 400 kórustag, aki évek óta rendszeresen feltűnik az Énekel az ország aktuális próbáin, lassan összeszokik. Lesznek ismerősök, egy-egy mosoly jól fog esni, még ha nem is emlékszünk pontosan, honnan is jött az illető. Énekelni szeret, az már pozitív.

Amúgy meg egészen fegyelmezettek vagyunk, és bár úgy isszuk a karnagy úr tréfáit, beszólásait, „hollerizmusait”, mint sivatagban a szomjazó, de ha egy karmesteri mozdulattal leinti a nevetést, elhallgatunk azonnal.

Pár éve ez még másképp volt. Akkor a nők folyamatosan csacsogtak, a fiúk pedig egy-egy poénos mondat után úgy érezték, nekik is feltétlenül sziporkázniuk kell. Most már tudjuk, jól eshet egy-egy poén, de a zene rovására, a karnagy türelmének rovására nem szabad, nem érdemes sokat elsütni belőle. Mert elfárad, kedvét veszti. Hiszen a tréfái nem öncélúak, pontosan azért szórja – amiként a kockacukrot is szokta -, hogy örömmel vegyük az akadályokat, amiket a zeneszerzők elénk toltak, de amiknek a megmászása utóbb hatalmas élményt jelent majd.

Az az erőfeszítés, ahogy a négyszáz, többnyire amatőr énekest, kórustagot egy kicsit zeneileg is műveltebbé gyúrja, s ahogy a nehezen emészthető elméleti dolgokat is szórakoztatóan injektálja az elménkbe, tiszteletet ébreszt bennünk. És hálát.

A zenén keresztül az élet titkait is tanuljuk, ezért is vállaljuk évről évre a küzdelmes zenei „edzőtábort”, üljük laposra a fenekünket, görbére a hátunkat a viszonylag kényelmes színházi, vagy kényelmetlen tornatermi székeken, melegben, hosszú órákon, napokon át.

De aki részt vesz egy ilyenen, talán évekkel később is, mint titkos jelszóra, úgy fog emlékezni a nehezen megtanult dallamokra! Olyan jelszó ez, amit valóban csak az ismer fel, aki végig gyötrődte a próbákat, akinek az emlékezetébe, zenei memóriájába – a sok hozzá kapcsolt élménnyel együtt – beleégett, és ami olyan különleges, hogy másképp talán meg sem jegyezhető. Hát volna közülük, aki ne tudná a folytatást, ha azt dúdolnám:

Liber szkriptuusz….

Na? Ugye, hogy ugye!

Proo-fere-etur!

S volna-e, aki ne tudná, miről is van szó, ha más teszi majd a pityókalevesbe a drága babért?

De olyan kevés akad,  aki kívülállóként is értené mindezt, ebben biztos vagyok!


A próbákon Hollerung mester engedélyével videóztam, mostanra készült el a 3 cd-nyi vágott anyag. Az egyiken a két mű dunaújvárosi mesterkurzusa a főpróbán felvett, már csaknem tökéletes előadás részleteivel, a másikon a Vajda darab, a harmadikon Weebber Requiemje, kicsit döcögősebben látható. Az előadáson ugye, a MüPá-ban, nem szabad videózni, csakhogy  a Mester a főpróbán ezt a darabot nem vezényelte le egybefüggően, ezért pár taktus kimaradt. De akik ott voltak, részt vettek benne, azoknak így is élmény lehet.

Jelezze a martsamuterem@gmail.com-on , aki szeretné a teljes anyagot!






Tetszett? Jó volt ott lenni, ugye?